A beszélgetésünkre a Deák Ferenc utcán, a Le Parfume Croisette-ben, Zsolt saját parfümériájában került sor. Bevallom az interjú előtt a szokásosnál kicsit többet készülődtem a fürdőszobában, mivel utána olvastam, hogy a parfümőr képes megérezni, hogy valaki mit evett tegnap este, vagy éppen fürdött-e aznap reggel. Sőt, még az idegességet is érzékeli. Mindannyiunkban lenne egy fajta félelem, hogy kicsit többet tudnak majd meg rólunk, mint amit feltétlen szeretnénk elárulni. Ám amikor megpillantottam Zsoltot, minden aggodalmam és kétségem elszállt, hiszen vidám, kedves, mosolygós személyiségével rögtön levett a lábamról. Az interjúnkra egyszerű fehér kabátban, farmerben és sötétkék pulóverben érkezett. Az illatát nem igazán tudtam megfigyelni, mivel a parfüméria erőteljes illatorgiája elnyomta a személyes illatfelhőt.

Kezdetben Zsolt a gyermekkoráról a mesélt, hogy mikor is fedezte fel magában a „szaglás” képességét. Ő maga nem emlékszik rá ugyan, de szülei elmondása szerint már az oviban is a kertben szaglászott és a vakolatot lekaparva keresett illatokat. Ám igazából csak a gimnázium évei alatt tudatosult benne, hogy a parfümök nem csak úgy „teremnek” a polcokon, hanem valaki megálmodja ezeket a kompozíciókat.

„ A parfümőr szakmának az alapja természetesen a kiemelkedő szaglás, ám képzettség is szükséges hozzá, hogy valaki ezzel foglalkozhasson. Én Versailles-ban végeztem a parfümőr iskolát, ahová a világon mindössze 12 embert vettek fel.” – talán érthet némiképp a szakmához.

Neked van saját kedvenc illatod ?

Z.Zs.: Amit szívesen használok magamon, az a Frapin, 1270-ben alapított francia konyakmanufaktúra, L’Humaniste illata. De évszaktól függően szoktam mást is viselni.

És hölgyeken vannak kedvenc illatjegyeid, amelyek esetleg befolyásolják az ismerkedést?

Z.Zs.: Hölgyeken abszolút nincsen kedvenc illatom és nem is lehetne. Ahány nő, annyi féle illat, annyi féle bőrszerkezet. Az ismerkedés esetében viszont nekem sem csak az illatok fontosak, hanem a hang, a külső, a személyiség stb. Mindenkit egészben ítélek meg. Volt például egy szőke, kék szemű lány, akibe szerelmes voltam, és aki a találkozásaink kezdetén a füstös, sötét Gucci Rush illatot viselte (amit amúgy egyáltalán nem kedvelek), de rajta olyan csábító és természetes volt, hogy rögtön levett a lábamról.

Nem érzed azt, hogy feszélyez másokat, hogy intenzívebben érzed az illatokat?

Z.Zs.: Dehogyisnem! Folyton érzem! Én viszont már hozzászoktam ehhez a fajta információ bőséghez, így tudom kezelni. De elhiszem, hogy zavaró lehet a másik félnek, hogy sokszor titkokat is megtudok róla, csupán az illatok alapján.

Szívesen jársz étterembe? Az éttermekben is érzed, ha nem friss, jó minőségű alapanyagokkal dolgoznak?

Z.Zs.: Igen, érzem, és sajnos vagy nem sajnos, hangot is adok a véleményemnek! Magyarországon nem divat, de sokszor küldök vissza ételt, vagy bort, ha az nem az a minőség, amire számít az ember. Sohasem vagyok bántó ( szerintem), de az építő jellegű kritika minden vállalkozásnak érdeke. Bár tény, a pincérek kedvence nem vagyok…

A hazai éttermek közül szívesen járok a Lou Lou-ba, de nagy kedvencem a Balatonszemesen található Kistücsök is, ahol mindig frissen fogott halételeket szolgálnak fel. Alapvetően nem szeretem a túlgondolt ételeket, nem vagyok „szushifaló” típus. De a minőséget elsőszámú szempontnak tartom, nem sokat szeretek enni, hanem keveset, ám jót!

Nagyon sokat utazom, az időm fele részét külföldön töltöm. A francia kisvendéglőket is imádom, amelyek színvonalban abszolút felveszik a versenyt a hazai menő éttermekkel. Ha Cannes-ban járok, akkor a Vegaluna haléttermet választom, de az abszolút kedvenc a Versailles-i piac, ahol mindenkinek ajánlom figyelmébe a roston sült fürjet, friss galambbegy salátával, borral, sajttal, majd desszertnek az utánozhatatlan ízű andalúziai aszalt fügét. Na, ez, világbajnok!

Vegaluna

Csak a munka miatt utazol, vagy turistaként is szoktál kirándulni?

Z.Zs.: Sohasem nyaralok. Nincsen időm rá. Bár szerencsés vagyok, mert gyakorlatilag az egész életem egy nyaralás. Rengeteg helyen voltam már, nem is tudnék olyan uticélt kiemelni, ahová feltétlen el akarok jutni még az életben. Amire sajnálom, hogy nincs elég időm, hogy a Balaton körül biciklizzek. A gyermekkoromat idézné fel.

Ha nem dolgozol( utazol), akkor mivel töltöd szívesen a szabadidődet? Van valamilyen hobbid?

Z.Zs.: Az agárommal, Ralfival mindig szívesen töltök időt, de hetente háromszor futni-úszni is eljárok. E nélkül megbolondulnék a stressztől.
Az egyik nagy hobbim az olvasás, most éppen Kondor Vilmos krimisorozatát és Álvaro Mutis: Az árbócmester hányattatásai c. könyveket olvasom. De van még pár az éjjeliszekrényemen. Az egyetlen lap, amit járatok az Figyelő, de a szomszédom gyakran kölcsön adja a Népszabadságot is ( nevet).

Emellett imádok szörfözni, síelni, ja és Frei Tamás blog bejegyzéseit!

És elérkeztünk a nagy kérdéshez! Mit jelent neked a luxus? Van olyan terület ( természetesen az illatokon kívül), ahol csak a legjobbal éred be?

Z.Zs.: Szeretném leszögezni, nem luxusban születtem, és sosem felejtem el, hogy honnan jöttem. A szakmám okán viszont természetesen értékelem és kedvelem a luxus dolgokat, de szerintem sosem mutogatom feltűnően. Van például egy BMW cabriom, mégis BKV-vel járok, vagy az összecsukható Brompton biciklimmel.

Nekem az igazi luxus egyrészt az jelenti, hogy már 8 éve van egy parfümériám Budapesten, amely a hobbim,ám bár nem ebből élek, de nem tudnék lemondani róla.

A másik, ami szerintem luxus, hogy nem kell más érdekeinek megfelelnem. Értem ez alatt azt, hogy megtehetem, hogy elmondom szakértőként a véleményem és erre kíváncsiak az emberek. Sőt, azért fizetnek, hogy elmondjam őszintén, amit gondolok!
Emellett mindig azon vagyok, hogy minőségi termékekkel vegyem körül magam. A ruháim közül az egyik kedvencem, az egy eredeti 18. századi selyemmellény, amit alkalmanként viselni is szoktam, illetve egy sötétkék, nekem készített Stan Ahuja öltöny.

De a minőségi italokat is kedvelem, mint a Bourdeax-i vörösbor, vagy a kis manufaktúrákban készített pálinka. A Szóráth pálinka például Tokajban, dűlő szelektáltan készül. Magam is elvégeztem a Corvinus Egyetemen a Pálinkamesterszakot, azóta kifejezetten érdekel ez a terület is.
Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy itthon még gyermekcipőben jár a luxusipar. Ismert márka van, de igazi luxusminőség csak kevés.

Van olyan dolog, ami nélkül nem tudnál élni? Ami különlegessé tesz téged?

Z.ZS.:Ami a legfontosabb nekem az természetesen a családom, a barátaim és a kutyám.

Különleges viszont nem vagyok. Attól sem, hogy Cindy Crawford-dal, vagy Nina Ricci unokájával kávézok. És ők sem különlegesek. Talán pont ez tesz egyedivé, hogy tudom, hogy nem vagyok az.
Ami talán mégis egyedi bennem, az a birkatürelmem és az, hogy megtalálom a hangot mindenkivel. A takarítónőtől kezdve a világsztárig. Mert tényleg érdekelnek az emberek!

Mi úgy gondoljuk, hogy a Billionaire lét alapja az utánozhatatlan személyiség. Te mit javasolnál olvasóinknak, mitől válhatnának azzá?

Z.Zs.:A legfontosabb, hogy ne erőlködjenek rajta, hogy különlegesek legyenek, csak adják önmagukat és vállalják fel a gyengeségeiket is.
Senki sem mindig, mindenben sikeres. Az élet egy olyan dolog, amit ki kell próbálni, és ha nem sikerül, elbukni és újrakezdeni. Nem szeretem azt, akinek minden rózsaszín. Ilyen ember valójában nincs.

Ja, és ne olvassunk semmi olyan könyvet arról, hogyan leszünk egyéniségek! Csak adjuk magunkat és legyünk boldogok, a pénz pedig majd lesz, ha akarjuk, de ha akarunk, elvagyunk nélküle is.

Köszönjük szépen az interjút Zólyomi Zsolt parfümőrnek!

Billionaire életérzés
10/10
Exkluzivitás
10/10
High-end faktor
10/10
Overall score: 10/10