Tudjátok, honnan idéztem? A világ egyik legismertebb és legcsodálatosabb könyvéből, A kis herceg-ből. Számomra az idei esztendő egyik legszebb emléke, hogy volt időm újra elolvasni az egyik kedvenc könyvemnek tekintett remekművet, mely a világon talán egyedülállóan a gyermekek és a felnőttek világában is megállja a helyét. A legfurcsább felismerés az volt, hogy ez a rövidke kis könyv még mindig milyen nagy hatással van rám. Mikor még pici “zsenge” koromban elővettem, teljesen mást jelentett és teljesen más tartalommal bírt, mint ma. A legszenzációsabb pedig az benne, hogy minden egyes újra olvasással más az ami megragad, mindig új értelmet nyernek a sorok mögötti mély gondolatok.

Nem a felnőtté válás a gond, hanem a felejtés…

Ahogy telnek az évek egyre komolyabban veszem a dolgokat, fontosabbá válik a munka, a karrier és a kitűzött célok teljesítése. Egyre kevesebb időm marad a hobbijaimra, a kikapcsolódásra és a szórakozásra. A napok egyre hosszabbak, sokszor este 11-12-ig dolgozom vagy éppen a házimunkába vetem bele magam. A napok összefolynak, elszürkülnek és csak az ad nekik némi értelmet, hogy egyszer a végükre ér az ember. Nincs mese, felnőttem. De vajon tényleg azt kell jelentenie a felnőtté válásnak, hogy az ember már nem hisz a csodákban, a szerencsében, rájön, hogy nem mindig a jók nyernek és nem zárul happy enddel minden történet? A szomorú realitás talaján állva pedig a gyermek lét nevetségesnek és csak egy múló állapotnak tűnik. Tényleg a felnőtté válás a baj, vagy inkább a felejtés?

Emlékszel még?

Emlékeztek még arra, hogy gyermekként miket játszottatok? Hogy képesek voltatok percről percre olyan izgalmas történeteket és kalandokat kitalálni, amit még a híres regényírók is megirigyelhetnének? És arra, hogy melyik volt a kedvenc mesétek? Vagy az beugrik még, hogy mire vágytatok, hogy képzeltétek el a felnőtt létet?

Én azt gondoltam, hogy ha nagy leszek, akkor biztosan egy hatalmas irodaházban dolgozom majd és minden nap kosztümben indulok munkába. Azt gondoltam, hogy 30 éves koromra családom, gyerekeim lesznek és szigorúan fogom nevelni őket, hogy értelmes és szorgalmas felnőtt váljék belőlük. Az volt minden álmom, hogy akkor feküdhessek le, amikor én akarok és a saját szabályaim szerint élhessem az életemet. És mi van most? Nem szeretem a nagy irodaházakat, rosszul vagyok, ha kosztümben kell megjelennem, szeretnék minél korábban lefeküdni és nem vagyok biztos benne, hogy képes leszek pár éven belül gyermeket vállalni.

 

Sok minden megváltozott. De egy valami nem, és nem is fog soha. Az, hogy nem felejtettem el, milyen érzés gyereknek lenni! Gyermekként a felejtésre vágytam, a felnövésre, most pedig az emlékezésre. Büszke vagyok arra, hogy ma is ugyanolyan izgatottan várom a Karácsonyt, hogy ugyanúgy tudok örülni a hóesésnek, egy szép képnek, hogy még vannak hobbijaim és hogy nem váltam olyanná, mint ahogyan elképzeltem magamat 15 évvel ezelőtt. Egy unalmas felnőtté, aki többé már nem látja a szépet és nem hisz a varázslatban.

Most már értem, hogy mit jelent látni a láthatatlant, értem mit jelent megszelídíteni és megszelíditve lenni. Mit jelent a barátság, a szomorúság az elmúlás és az elválás. Gyermekként ezeket a dolgokat természetesnek vettem, ma már értem őket. És nem mondom, hogy így könnyebbé váltak. Sőt! Sokkal nehezebbek lettek. Egyre nehezebb meglátni a kéreg mögötti szépséget, esélyt adni a barátságnak és a szeretetnek, egyetlennek tekinteni bárkit is a világon és meghallani a csillagok nevetését az éjszakában. Nehezebb, de nem lehetetlen. A megértés maga a felnőtté válás, de ez nem jelent egyet a felejtéssel.

A felnőttek olyan furcsák!

A felnőttek olyan furcsák, nem értenek semmit. Talán ezeket a sorokat sem. Azért mert elfelejtettek mindent. De a legtöbbükben még élnek a homályos emlékek, csak elő kell csalogatni őket! Azt kívánom Nektek, kedves Billionairek, hogy 2017-ben szánjatok időt az emlékezésre, az örömökre és a csodákra. Mert ma is itt vannak körülöttünk, csak a felnőtt szemüvegen keresztül képtelenek vagyunk észre venni őket. Értsétek meg a világot, de ne felejtsétek el sose, hogy mennyi csoda bújik meg a szürke és néha szomorú kéreg alatt. Értsetek, de ne felejtsetek.

Remélem, hogy az év végére érve nem csak egy dobozt láttok majd, hanem egy békésen szunyókáló báránykát a papír mögött.

Sikerekben, egészségben és csodákban gazdag Boldog Új Évet kívánok Nektek!

Üdv.: K. Adél, Főszerkesztő

 

Billionaire életérzés
9/10
Exkluzivitás
10/10
High-end faktor
9/10
Overall score: 9.3/10