Előre is elnézést kérek mindazoktól, akik nem is hallottak eme nagyszerű angol színészről és azoktól is, akik inkább David Bowie-ról olvasnának pár soros megemlékezést. De “én már csak egy ilyen karakter vagyok. Nem kötelező szeretned”- hogy idézzek a januárban 69 éves korában elhunyt Rickman-től.

Gondolkodtatok már rajta, hogy ki az igazán jó színész? Az, aki tehetséges. Mondanám első körben. Vagy az, akinek Oscar díja van? Esetleg aki elgondolkodtató, nagy volumenű filmekben szerepelt? Vagy akiért rajonganak a tinilányok? A válasz szerintem egyik sem. Vagy talán mindegyik. Mert szerintem a legfontosabb az érzelem. Az, hogy az adott színész, az adott karakter megmozgat-e benned valamit, elindít-e egy olyan gondolatsort, ami új felismerésekhez vezet. A fontos az, hogy Neked jelent-e valamit. Alan Rickman azon kevesek közé tartozott, akik nekem jelentettek valamit.

Én is ( hasonlóan számtalan kortársamhoz), a Harry Potter könyveken és filmeken nőttem fel. Már az első regény megjelenésétől kezdve óriási rajongója voltam a sorozatnak! Minden kötetet többször olvastam, izgatottan várva a folytatást. Mert a Potter féle varázslóvilág mesebeli, mégis oly valóságos világa teljesen magával ragadott. Harry Pottert, mint karakter, viszont sohasem kedveltem igazán. Nem a színésszel van a probléma, egyszerűen csak a figurával. Mert gondoljátok csak végig, véghezvitt bármit is Harry egyedül? A saját kútfőjéből? Mindig volt egy megfelelő barátja, aki tudta a megoldást, vagy egyszerűen csak szerencséje volt. Talán ez a meggyőződés hozta oly közel hozzám a Harry Pottert nem túlságos szívlelő Perselus Piton figuráját.

Volt benne valami sötét, valami ördögi, valami zseniális. Alan Rickman egyszerre tette ellenszenvessé és végtelenül szimpatikussá ezt a háttérben meghúzódó, de mégis nélkülözhetetlen figurát. Igaz, csak az utolsó részekben lát napvilágot, hogy valójában a jó öreg Piton professzor mindig is Harry Potter barátja volt, aki az életét is feláldozva egyengette volt szerelme gyermekének útját, de a Piton rajongók ezt mindig is tudták. És egy kicsit mindig azt kívánták, hogy ők is a Mardekar házban tanulhassanak. Olvasva is jellegzetes volt a bájitaltanár karaktere, de Alan Rickman személyétől már nagyon nehéz elválasztanom, mert az évek alatt lassan összemosódtak az emlékek. Egészen konkréten a „Kiválasztott” szót hallva Piton professzor lesújtó, megvető pillantása jelenik meg előttem:

„ A nevezetes Harry Potter. A kiválasztott.”

De egy valami nem változott és nem fog később sem. Perselus Piton mutatta meg nekünk azt, hogy válhatnak hősök, a kevésbé népszerű és kevésbé hangos „anti-kiválasztottakból” is!

A másik élményem, ami Alan-hez kötődik, az nem más, mint a szintén ezer másik ember által kedvelt és rogyásig nézett Igazából szerelem. Hiszen a Karácsony nem létezik, Igazából szerelem nélkül! Mitől olyan csodálatos ez a szerelmes, néhol vicces, néha megható karácsonyi komédia? Aki rájött a megoldásra az kérem, közölje velem, mert szeretnék én is egy olyan filmet rendezni egyszer, amely a 24-edik alkalommal is ugyanolyan érzéseket vált ki a nézőkből, mint ha csak először látnák a filmet. Hiszen ki ne nevetne még mindig Hugh Grant táncmozdulatain, ki ne szurkolna az „álomlány” után ácsingózó fiúcskának, vagy ki ne hatódna meg, a papírtáblákra írt szerelmi vallomáson. És persze ki ne emlékezne a jól szituált, sármos üzletemberre, akit dögös fiatal titkárnője igyekszik becserkészni. Vajon enged a csábításnak , vagy kitart a családja és szerető felesége mellett? Napjainkban nem is lehetne aktuálisabb a probléma. De ezúttal is, ennek a kikacsingató családapának a képében is, rendkívül szeretetreméltó Rickman karaktere, hiszen biztosak vagyunk benne, hogy ő sohasem tenne olyat, amivel összetöri a szívünket.

A példák kissé közhelyesnek hangozhatnak és mondhatnánk, hogy nincs bennük semmi különleges. De azokban az érzésekben, mint a tisztelet, a szeretet, a jóság és a hűség nincs semmi közhelyes. Ezeket az érzéseket ismerhettem meg, eme kiváló művész által. Aki ma már sajnos nincs velünk, de a karakterei és az érzései egy életen át elkísérnek majd minket és talán a gyermekeinket is.

Sosem felejtünk el Alan Rickman. Nyugodj békében.

 KI DÖNTI EL, KI NYERI AZ OSCAR DÍJAT?>>

Billionaire életérzés
9/10
Exkluzivitás
10/10
High-end faktor
8/10
Overall score: 9/10