1. nap

Kalandtúrám első napján meglepően nyugodtan ébredtem és vettem tudomásul, a szokatlan helyzetet. Előzetesen arra számítottam, hogy nehezen és nyugtalanul fogok aludni a párnám mellett plüssjátékként funkcionáló mobilom nélkül, de eléggé elfárasztott a hétvége ahhoz, hogy kellemesen aludhassak. Tudatosan készültem a hétfői teendőkre; felírtam egy papírra a naptáram programjait, a helyszíneket és a feladatokat, hogy biztosan ne feledkezzek el semmiről. Egyetlen dolog miatt stresszeltem kissé, nevezetesen azért, hogy otthon ne felejtsem az órámat! ( Igen, az én órám még jár, nem csak divatékszernek használom).

 

Üdv, a wi-fi mentes nyugalom szigetén!

2. nap

Az első nap nyugodt csendessége után kedden már elkezdtek hiányozni a barátaim, így egy-egy lopott percre azért csekkoltam az üzeneteimet az irodában. De amit észre vettem magamon, az a sokkal precízebb, koncentráltabb, fókuszáltabb munkavégzés, amit nem zavarnak meg folyamatosan a csoportos beszélgetések sms áradatai. Sajnos tovább kellett az irodában maradnom, ezért nagyjából fél órás csúszással érkeztem az esti randimra, amit mondanom sem kell, nem igazán tudott értékelni a párom. De mégis hogyan szólhattam volna, hogy késésben vagyok?

3. nap

Borzasztóan hiányoznak a barátaim! Annyi minden vicceset látok és hallok és nem tudom senkivel sem megosztani! Rettenetes érzés! Ja, hogy a bánatos percekről és az ideges körüzenetekről ne is beszéljek. Mintha nem tudnék beszélni, mert beragasztották volna a számat! Úgy döntöttem “bűnözök” és a fél órás szabadidőmben inkább hazaugrottam skypolni egy kicsit. Ezek után mintha kicseréltek volna.

4.nap

Minden reggel és este az Instagram-ot pörgetem. Olyasmi pótcselekvés ez, mint a cigizés, csak attól azért egészségesebb. A reggelem szomorúan indult, mert nem tudom Gigi Hadid mit viselt tegnap este a buliban és a Billionaire Club legújabb luxusverdáiról is lemaradtam. Még szerencse, hogy van egy ipodom, amin wi-fin keresztül tudok pár kósza pillantást vetni a legfrissebb képekre. Ezen a napon tudatosult bennem az is, hogy párom távozásával ébresztőórám sincsen. Ehhez szintén az ipodomat hívtam segítségül. De az időjárás még mindig hiányzik. Mibe menjek ma dolgozni?

 

Hogy fogok felébredni reggelente a telefonom nélkül?

5.nap

Az “elvonókúra” végére egészen beletörődtem a helyzetembe. Kicsit olyan, mintha lelassult volna az idő, mintha megint hallanám a madarak csicsergését és látnám az embereket a városban. Már nem hiányoznak a zavaró értesítések és a multitasking, mert sokkal kellemesebb érzés egyszerre csak egy dologra figyelni. A pontossághoz is hozzászoktam, tegyük hozzá nem is volt nagyon más választásom. Az internetet azért használtam néha “sunyiba” és a munkához is persze, de mint kiderült okostelefon nélkül is lehet élni és nem lemaradni a világ összes történéséről.

+ 1 nap, 6. nap

Ez az igazi mélyütés! Most tudatosul bennem, hogy mennyi üzenetre és hívásra nem válaszoltam, mennyi információ nem jutott el hozzám és, hogy mégis hogyan voltam képes telefon nélkül egy napig is létezni! A stressz szintem az egekbe, a világ újra felgyorsult és az emberek körülöttem ismét elszürkültek. Újra elkések, megint feszült vagyok és szinte érzem, ahogy rohan az idő! Hiányzik az, hogy jelen legyek, hogy élhessek és hogy ismét azt érezzem, hogy semmi sem olyan fontos, hogy ne várhatna egy picikét. De megtehetem vajon, hogy innentől fogva kikapcsolom a telefonomat? Vagy vegyek egy buta modellt a látszat kedvéért?

 

Kapcsold ki, Megéri! 

A 6 LEGVAGÁNYABB BLUETOOTH-KIHANGOSÍTÓ>>

Billionaire életérzés
9/10
High-end faktor
4/10
Exkluzivitás
10/10
Overall score: 7.7/10